A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete a NEAO-KP-1-2026/8-000116 számú Pályázat keretében szakmai napot szervezett a Vakok Iskolájába, a „vakodába”.
Az iskola bemutatásán nemcsak a szervező egyesület dolgozói, hanem a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun Szolnok Megyei Egyesülete, a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesülete, a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesülete, a Látássérültek Észak Alföldi Regionális Egyesülete, a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesülete, valamint a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete dolgozói vettek részt.
A szakmai program során Somorjai Ágnes Főigazgató asszony és Tóth Ágnes Igazgató helyettes asszony látta vendégül a vidám és érdeklődő csapatot. A részvevők között voltak visszatérő diákok és olyan egyesületi kollégák is, akik még nem jártak az intézményben.
Az intézmény bemutatása során Főigazgatóasszony felelevenítette az iskola elmúlt 200 évét, mely fordulatokban és eseményekben gazdag volt.
Maga az épület látványa engem minden alkalommal elbűvöl, az ólomüveges Nádor terem hangulata a benne található orgona látványával olyan felemelő és csodálatos helynek tűnik, ahol csodák valósulnak meg. És valóban. Sok mindent mondhatnék és írhatnék az épületről, hogy mennyire nem akadálymentes, hogy ódon régi, de ez a régiség az elmúlt 200 év belőlem csak csodálatot vált ki. Olyan jó volt hallani, hogy már ilyen régóta van igény, volt igény és lehetőség ezt a különleges helyet létrehozni a vakok számára. Az ódon falak között számomra találkozik a múlt a jelen és a jövő. A termeket felkeresve a padokon hol pontírógépet, hol számítógépet láttunk, amin a gyerekek és pedagógusok dolgoznak, hol a fazekasműhely rejtelmeit fedeztük fel, vagy a szövőkereteken tapinthattuk meg a készülő munkákat, majd a modern teljesen gépesített pékségben vagy tankonyhán nézhettünk szét.
A kiscsoportos osztályokban végzett munka speciális tanterv szerint folyik. A túra alatt említettem igazgatóasszonynak, hogy egyszer egy tanórára is szívesen beülnék, ahol a Braille-t tanítják vagy a tájékozódást.
Olyan megnyugtató és felemelő volt számomra, hogy a pedagógusok lelkesek, kedvesek. Ahogyan bejártuk a termeket találkozhattunk a tanulókkal is, megismerhettünk néhány olyan terméket melyet ők készítettek.
Az épület udvarán sétálva megtapinthattuk az épületkomplexumot makett formájában is. Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy van a komplexumban az iskolán, óvodán, szakiskolán és kollégiumon túl gyermekotthona is. Sok mindent tudtam, de ez teljesen új információ volt számomra. Ebben az intézményben 16 fő elhelyezése valósul meg jelenleg.
A látássérültek oktatása ma számomra nem megnyugtató. A szegregált oktatás során ahogyan láttuk kevés csak látássérült gyermek tanul, több gyerek halmozottan sérült. Az integrált oktatás pedig nincs felkészülve az átlagtól eltérő gyerekekre.
A pályázat keretében még 5 intézménybe fogunk ellátogatni. Nagyon hasznosnak tartom munkánk szempontjából, hogy megismerjük ezeket az intézményeket és az ott dolgozókat, így mindannyian talán jobban tudunk majd segíteni egy iskolaválasztásban, egy nagyon fontos döntés előkészítésében.
Mivel már 12 éve dolgozom az egyesületben és nagyon sok vakodában tanuló embert ismertem meg ez idő alatt. Hallottam a történeteiket, jókat is és rosszakat is, különösen kedves élmény volt számomra ezen falak között sétálni, ahol szinte láttam a folyosón, kicsiként Tündét, Csabát ahogy órára siet, Zolit, ahogy énekkari próbára vár és a sok-sok általam ismert történetek szereplőit.
Ha azok a falak beszéni tudnának pontosan olyan dolgokat mesélnének el, mint bármely iskola falai, kitűnően tanuló gyerekek neveit hallanánk, az osztály bohócainak neveit ismerhetnénk meg, hallanánk első szerelemről és első csókokról is pont úgy, mint minden iskolában.
Remélem a többi intézmény felkeresése során is jó tapasztalatokkal és hasznos tudással gazdagodunk majd.
Barkó-Szabó Judit