A klub elnöksége a klubtagokkal együtt, úgy döntött, a kis létszám ellenére szeretné megünnepelni, szerény keretek között, fennállásának 30. évfordulóját.
A látássérülteket, kísérőiket és az önkéntes segítőket összetartó klub, 1996-ban alakult az akkori Holdsugár nyugdíjasklub segítségével.
A klub elnöke Kállai Menyhért és felesége Irénke néni gondolták úgy annak idején, hogy biztosan jól jönne egy klub, ahol a különböző mértékű, látásukban korlátozott embertársaink szívesen töltenék együtt kéthetente a délutánjaikat.
A házaspár és én magam, e sorok írója, kerestük fel sorstársainkat, hogy meghívjuk valamennyiüket egy teadélutánra, ahol megbeszéltük, alapítunk egy látássérülteket tömörítő közösséget.
Az akkori családsegítő központ vezetője Izsóné Lábas Erika, munkatársa Mártonné Molnár Erika és Dr. Kádár Emília bíztatásával és segítségével, 10 fővel alakult meg a klub.
Minden foglalkozásra egyre többen érkeztek, ősszel már 45-en voltunk.
Bizony 30 év az nem kevés idő egy ember életében sem, egy klub életében pedig, sok változást hozhat.
Így történt ez a mi klubunkban is.
A legidősebb tagunk 94 éves volt márciusban, de sajnos végső búcsút vettünk tőle március 30-án.
Takácsné Erzsike néni vidám, dalos kedvű személy volt, a legutolsó klubfoglalkozásig, amin részt vett.
Nagyon sokan már az örökre szépek közt vannak.
Szeretettel gondolunk valamennyiükre, sokszor emlegetjük őket találkozóinkon.
Ma már mindössze 21-en vagyunk, de ez a kis mondhatni maroknyi csapat, kéthetente a programtervek szerint kellemesen eltölt néhány órát csütörtökönként, ahogyan harminc éven át tették a tagok.
Szoktuk mondani, nem vagyunk egy ifjúsági klub, de azért vidáman megvagyunk, és sóhajtozva mondogatjuk, hogy csak legyünk meg még pár évig.
Igen, és ez idáig, harminc éven át sikerült is, minden évben, még a nehezebb években is megtartani minden májusban a klub évfordulóját.
Akkor miért ezt a szép kerek számú ünnepet hagynánk ki.
Bevételünk nincs, mivel nincs lehetőségünk irodát fenntartani, pályázatírót megfizetni, bírósági bejegyzéseket intézni, csak a klubtagok által befizetett szerény összegekből tartjuk a délutánokat, ahol az egyszerű uzsonna költségeit elosztjuk magunk között.
Adószámunk sincs, ezért nem kértünk az utóbbi években támogatást, mert nehézkes a pénzbeli elszámolás.
A termet kéthetente térítésmentesen vehetjük igénybe Buzogány Béla, a Szentpéteri Zsigmond művelődési ház igazgatója és munkatársainak segítségével.